Igen, turistának lenni jó. Mert nem csak nézel, látsz is, ami ma már nem divat, mert nehéz. Látod a másik embert, ahogyan él, hallgathatod, hogy mit gondol, megtudhatod, hogyan érez. Ehhez turistának kell lenni, mert gyaloglás közben van csak igazán szabadon idő erre. Amikor megyünk együtt vagy megyünk néhányan, esetleg megyünk sokan. A hegy, a völgy, erdő, mező szelíden keblére vesz, befogad, ott kifújhatjuk magunkat, el tudunk gondolkodni és meg tudjuk érteni a másik ember gondolatait, érzéseit. Sokszor ez is elég neki, hiszen már boldog, hogy valaki meghallgatta, nem várja el, hogy megoldja más a gondjait.
Turistának lenni jó. Mert megismerheted alaposan, lépésről lépésre szűkebb környezetedet, megyédet, régiódat, az egész országot, mely maga is annyira kicsi, hogy vétek Őt meg nem ismerni. Eljuthatsz mások lakóhelyeire, megnézheted, ők hogyan élnek, mit gondolnak, tanulhatsz tőlük új dolgokat és ők is tőled. Mert a turista szeret felfedezni új dolgokat, érdekli minden, ami számára új és akkor boldog, ha útja során új ismeretekre tehet szert. Sokszor látom, a gyerekek is egy-egy séta, kirándulás során mennyire nyíltak, befogadóak és milyen könnyű őket megtanítani új ismeretekre út közben.
Turistának lenni jó. Mert így ismerhető meg igazán a bennünket körülvevő természet, annak ezerszínűsége. Benne az Erdő fohásza szellemében vagyunk, nem bántjuk, hanem óvjuk a természetet, és ha így teszünk, feltárja előttünk újabb és újabb titkait. De csak ha kellő tisztelettel közelítjük, hiszen nála sajnos már csak vendégek vagyunk és nem szerves részei. De a turistának, aki azért megy a hegyre-völgybe, erdőre-mezőre, hogy megismerje, s ez által épüljön, szívesen felfedi titkait. Megmutatja a szarvasbogarat, a szürke gémet, az egerészölyvet, az odvas keltikét, barlangokat, forrásokat. Mindent, ami körülvesz.
Igen, turistának lenni jó.
Mészner Viktor